57”-es Samsung Odyssey Neo G9 teszt

Az egyik korábbi Samsung monitorteszt elején részleteztük, hogy a cég játékra szánt Odyssey családja mennyire népes. A 2020 óta megjelent több mint 30 típus közül 24 ma is elérhető a piacon, 24” – 57” átlóméretben, a legváltozatosabb egyéb jellemzőkkel. A mostani tesztünkben szereplő, a G9-es alcsoportba tartozó legújabb gaming monitort a Samsung a januári CES kiállításon mutatta be, de csak nemrégiben jelent meg a boltok kínálatában. Nézzük, hogy milyen jellemzőit, szolgáltatásait érdemes kiemelni, illetve milyen eredményre vezetett a tesztelés.

Az 57”-es Neo G9-es az idei CES kiállításon

Amire érdemes felfigyelni

Ez a monitor az elsőként piacra hozott, és e sorok írásáig az egyetlen Dual 4K-UHD készülék, ami annyit jelent, hogy két, egymás mellé helyezett 4K-UHD monitort tud kiváltani. Éspedig két, egyenként 32”-es monitort, így az átlómérete 57”-re adódik. Mindebből az is következik, hogy a felbontása 7640 x 2160 pixel, a formátuma pedig „szuperszéles” (superwide), azaz a képoldalarány 32:9-es. (Az ultraszéles (ultrawide) jelzőt a 21:9-es képernyők esetében szokták használni.)

A képernyő ívelt, ami ugyan önmagában nem újdonság, de ekkora méretben a látvány mellbevágó. A görbületi sugár 1000 mm, így, ha a képet 1 m távolságból nézzük, éppen kiadódik, hogy a görbület megfelel a szem látómezőjének (vízszintes síkban a képernyő minden pontja ugyanakkora távolságban van a szemünktől). Persze ez csak vízszintesen értendő, függőleges irányban a panel sík, de ennek nincs jelentősége, mivel a függőleges méret „elhanyagolható” a vízszinteshez képest (kb. 28%-a).

Gaming monitorként az Odyssey Neo G9-es S57CG952, pontos azonosító nevén LS57CG952NUXEN (nevezzük egyszerűen 57”-es Neo G9-esnek, mivel van egy 49”-es Neo G9-es is) messzemenően igyekszik kielégíteni a gamerek igényeit. Nevezetesen alacsony válaszidőt, 240 Hz-es maximális frissítési frekvenciát, dinamikus frissítést és DisplayHDR 1000-es HDR megjelenítést ígér a szokásos szolgáltatások mellett. A HDR-hez kapcsolódóan nem hagyható említés nélkül, hogy ez a monitor a FALD (Full Array Local Dimming) monitorok családjába tartozik, 2392 zónás, mini LED-es local dimminggel látták el. Ennek köszönhető, hogy a teljes értékű HDR-hez szükséges kontrasztarány követelményét a készülék játszva teljesíti.

Ekkora felbontás és ekkora maximális frissítés kivételes igényeket támaszt a csatoló interfésszel és a meghajtó GPU-val szemben. A grafikus kártya azonban a kártyagyártók „asztala”, a Samsung a maga részéről megfelel, sőt előtte jár az elvárásoknak: a 3 db HDMI csatlakozó 2.1-es verziójú, ami azonban még kiemelkedőbb, az 57”-es Neo G9-est a gyártó DisplayPort 2.1-es porttal is ellátta. Arra még visszatérünk, hogy a jelenleg hozzáférhető legjobb grafikus kártyák ki tudják-e használni a monitor adta lehetőségeket.

Az igazat megvallva, én ebben a monitorban találkoztam először azzal a szolgáltatással, amely a színtévesztőknek nyújt segítő kezet. A szemünk háromféle színérzékelő receptorának megfelelően a színtévesztés is általánosságban háromféle lehet. A vörös, zöld vagy kék receptorok hiánya vagy csökkent működése esetén beszélünk protanopiáról, deuteranopiáról, illetve tritanopiáról. Természetesen ezek kombinációja is előfordulhat. A tritanopia nagyon ritka, a másik kettő gyakrabban fordul elő. Mindezt azért mondtuk el, mert a monitor menüjében mindhárom hiányosság bizonyos mértékig kompenzálható, méghozzá külön-külön háromféle fokozatban. A menüben a funkció a System alatt SeeColors Mode néven szerepel, és az opciók az említett, görög eredetű elnevezéseket viselik (Protanopia10, 20, 30, Deuteranopia10, 20, 30, Tritanopia10, 20, 30).

E távolról sem teljes, de a méltánylandó tulajdonságokat és szolgáltatásokat bemutató bevezető után lássuk a technikai adatokat!

Főbb gyári adatok - Samsung Odyssey Neo G9 S57CG952NUXEN

• Képernyő: 57”-es, 32:9-es VA panel
• Ívelt képernyő görbülete: 1000R
• Háttérvilágítás: FALD, Quantum Matrix mini LED-ek
• Natív felbontás: Dual 4K-UHD (7640 x 2160 pixel)
• Panelfelület: anti-glare, matt
• Statikus kontrasztarány: 2500:1
• Fényerő: SDR-ben 420 nit (tipikus), 350 nit (minimális), HDR-ben 1000 nit
• Local dimming: 2392 zónás
• VESA HDR besorolás: DisplayHDR 1000
• HDR: DisplayHDR 1000, HDR10, HDR10+
• Válaszidő: 1 ms GtoG
• Színmélység: 10 bit (8 bit + FRC)
• Színtartomány: az sRGB 125%-a és a DCI-P5 95%-a
• Betekintési szög: 178/178 fok
• Frissítési frekvencia: max. 240 Hz
• Dinamikus szinkron: FreeSync Premium Pro, G-Sync kompatibilitás
• Méretek: 1327,5 x 601,0 x 499,6 mm (állvánnyal együtt)
• Tömeg: 19 kg (állvánnyal együtt)

Az első benyomások

Az összeállítás gördülékenyen megy egy csillagcsavarhúzó segítségével. Mint a méretekből látható, ez a monitor az elhelyezéshez egy nagyobbacska asztalt igényel, mivel nemcsak a szélessége, hanem a mélysége is tetemes. A „V” alakú láb fesztávolsága nagyobb 80 cm-nél, ami az erős állványoszloppal együtt garantálja a jó stabilitást. A képernyő magassága 12 cm-es tartományban változtatható, az oldalra fordítás ±15 fokban, a döntés pedig -3…+10 fok tartományban lehetséges.

A be/ki kapcsolást és a kezelést, a funkciók kiválasztását a képernyő alsó szegélye alatt, középen található nyomógombbal, és az azt körülvevő négy navigációs gombbal oldotta meg a gyártó. Nem túl kényelmes a használat, de meg lehet szokni.

A monitor menürendszere kinézetében is, funkcionálisan is a megszólalásig hasonlít az Odyssey család más monitorainak OSD rendszeréhez – néhány apró eltéréstől eltekintve, lásd pl. a 32”-es Odyssey Neo G8-as tesztjét. Ez utóbbi monitort bátran nevezhetjük a most vizsgált 57”-es Neo G9-es „felezett” változatának. A VA panel és a felbontás pontosan feleakkora (32” és 4K-UHD), az 1000R görbületi sugár, a Quantum mini-LED FALD háttérvilágítás, a 240 Hz-es maximális frissítés, a DisplayHDR 1000 besorolás és sok más jellemző pedig megegyezik. A Neo G8-as esetében használt 1196 zónás háttérvilágítás zónaszáma pontosan a fele az 57”-es Neo G9-es 2392-es zónaszámának.

Ugyancsak sok hasonlóság fedezhető fel a 49”-es Odyssey Neo G9-essel, amely ugyanilyen fajtájú VA panelt használ, de a teljes képernyő felbontása kisebb (Dual QHD, azaz 5120 x 1440 pixel), a local dimming zónaszáma pedig „csak” 2048.

Csatlakoztatás

Az 57”-es Neo G9-es a ma még csak kevés monitoron megtalálható DisplayPort 2.1-es bemenettel, plusz 3 db HDMI 2.1-es porttal van felszerelve. Igaz, az utóbbiak egyike, a HDMI 1-es nem 240 Hz, hanem max. 120 Hz frissítésű bemeneti jelet tud megjeleníteni a legnagyobb felbontásban. Ennek talán az lehet a magyarázata, hogy ez a port nincs felkészítve a DSC (gyakorlatilag veszteségmentes tömörítésű) jel fogadásának képességére 240 Hz-en, míg a másik két HDMI bemenet ezt tudja.

A videojel-bemeneteken kívül a csatlakozófelületen találunk két USB(B) upstream portot és a hozzájuk tartozó egy-egy USB(A) portot. Az utóbbiak közül az egyik alkalmas a monitor driverének frissítésére is, USB pendrive-ról. Van továbbá egy 3,5 mm-es jack hüvely a fejhallgató vagy külső hangszórók csatlakoztatásához (a monitorban nincsenek beépített hangszórók).

A bevezetőben említettük, hogy beszélni fogunk ennek a monitornak a minden eddiginél nagyobb sávszélesség-igényű meghajtásáról, amennyiben Dual UHD felbontás mellett ragaszkodunk a tömörítetlen átvitelhez, maximális frissítési frekvencia, RGB 4:4:4 mintavételezési séma és 10 bites színmélység mellett. Ekkor ugyanis csaknem 110 Gbit/s-nak megfelelő sávszélességre van szükség. A ma legfejlettebb DisplayPort 2.1-esen keresztül (77,37 Gbit/s) ez nem valósítható meg, nem beszélve a HDMI 2.1-ről, amelynek még kisebb az átviteli sávszélessége. Mindkét fajta port használható azonban, ha a gyártók bevetik a VESA által kidolgozott DSC (Display Stream Compression) technológiát – ez a vizsgált monitor esetében teljesül. Képtartalomtól függően a DSC-vel elérhető tömörítési arány kb. 3:1 körül van, ami nem okoz észlelhető képromlást. Ezt feltételezve a monitor bemeneti sávszélesség-igénye „csupán” 36,56 Gbit/s kell legyen. Ennek a követelménynek pedig mind a DisplayPort 2.1, mind a HDMI 2.1 port megfelel.

A problémát eddig a monitor oldaláról vizsgáltuk. Vajon mi a helyzet a grafikus kártyákkal? Nos, a pillanatnyi helyzet elszomorítónak látszik. A QuasarZone nevű koreai weboldal munkatársai behatóan tesztelték a mai legújabb, és a kicsit régebbi, gamereknek szánt videokártya-családok képességeit is ebből a szempontból. A következő táblázat ennek eredményét foglalja össze:

A Quasar Zone szerint a táblázatban szereplő grafikus kártya-családok DisplayPort, illetve HDMI bemeneten a feltüntetett felbontás@maximális frissítési frekvencia kombinációkat tudják

Ha elfogadjuk ezeket az adatokat, akkor látható, hogy az 57”-es Neo G9-es képességeinek teljes kihasználására egyelőre csakis az AMD RX 7000-es sorozatú grafikus kártyái alkalmasak. Remélhetőleg az Nvidia nem sokáig hagyja, hogy ez így maradjon.

Néhány további paneljellemző

A képernyő felülete – akárcsak a Neo G8-asnál és a 49”-es Neo G9-esnél – csaknem teljesen matt, mégsem lép fel észrevehető kontúrélesség-romlás. Ha a képernyőt erős közvetlen fény éri, akkor persze mutatkozik némi diffúz fényvisszaverődés, de ez gyakorlatilag elhanyagolható, illetve a megfelelő elhelyezéssel kivédhető.

Ami a betekintési szöget illeti, a specifikáció szerinti 178/178 fok a szubjektív tapasztalat alapján természetesen túlzás, habár lehet, hogy az életszerűtlen 10:1-es kontrasztarány- csökkenésnek – ugyanis per definíció ez a betekintési szög határértékének kritériuma – a specifikált adat megfelel. Tegyük azért hozzá, hogy rendeltetéséből eredőn ezt a monitort túlnyomórészt szemből, középről fogja nézni a felhasználója, ezért a betekintési szög nagysága nem okoz problémát.

A 2392-zónás local dimming nagyon hatékonyan javítja a kontrasztot, a mérések szerint a statikus kontraszt egyenesen „mérhetetlen”, a feketeszint a mérőműszer mérési tartományán kívül esik. Az egyre kisebb mini-LED-ek megjelenésével megnyílt az út a zónaszám növelése irányában, így egyre kevésbé észrevehető (mint esetünkben is) a kisméretű világos képrészletek körül megjelenő fényudvar. A képen belüli lokális fényerő szabályozás egyébként elengedhetetlen a jó HDR megjelenítéshez.

A képernyő homogenitása

Ekkora képméret mellett különösképpen érdekes, hogy mennyire homogén a képernyő a fényerőt, illetve az elszíneződést (a színhőmérséklet változását) tekintve. Az egyenletességet a képernyő 9 pontján ellenőrizve a következőt kaptuk:

A fényerő, illetve a színhőmérséklet inhomogenitása a képernyőn. Tekintettel a nagyon széles formátumra, az eredmény kiválónak mondható. (A szoftver 16:9 arányban jeleníti meg az eltéréseket, de a valóságban a mérés a 32:9-es felületen történt)

Színtartomány, gamma, színpontosság

A képernyő szép és élénk, de nem tolakodóan telített színei ezúttal is arra késztettek minket, hogy megmérjük a panel natív színterét, és a gammát (amely a menüben a -3…+3 skálán hétféle értékre állítható), továbbá kíváncsiak voltunk a színhibákra is natív állapotban. A gyári alapbeállítás (reset után) érdekes módon nem a szokásos Custom, hanem az Eco képi mód. A fényerő a skála 3-as értékén áll, ami alacsony, kb. 60 nit fényerőt jelent. Később kb. 140 niten is elvégeztük a méréseket, de nem mutatkozott lényeges eltérés. Lássuk az eredményeket:

A standard referencia-színterek lefedettsége (felső ábra), a mért gamma (középső ábra) és a színeltérések 24 ponton mérve (alsó ábra). Látszik, hogy a tarka színek legnagyobb ΔE hibája 2 alatt van, a maximális hiba a legsötétebb szürkén jelentkezik

Játék

Könnyű dolgunk van, mert a fentiekben már nagyrészt részleteztük az elsőrangú játékélményt nyújtó tulajdonságokat, mint a hatalmas felbontás, a 32:9-es képformátum, a 240 Hz-es maximális frissítési frekvencia, a dinamikus frissítés lehetősége stb. Arról is beszéltünk, hogy e lehetőségek maximális kihasználására egyelőre csak az AMD grafikus csúcskártyái alkalmasak. Természetesen nem minden játék és játékos igényel ekkora teljesítményt, némileg visszafogott követelmények mellett, pl. 120 Hz max. frissítéssel és kevésbé izmos kártyával is fantasztikus játékélményben lehet részünk.

Ami ezen túlmenően közelebbi vizsgálatot igényelt, az a késleltetés kérdésköre, annak is legkritikusabb része, a pixel-válaszidő (response time, RT). A monitor teljes bemeneti késleltetése a pixel-válaszidőből, a mozgókép-válaszidőből (moving picture response time, MPRT) és a járulékos elektronikus késleltetésből tevődik össze. Ez utóbbi a mai gaming monitorokban igen kicsi, tipikusan 1 ms alatti, mivel a késleltetést okozó „képjavító” és egyéb funkciók a game módokban inaktívak. Az MPRT-t a maximális frissítési frekvencia meghatározza, ez esetünkben 240 Hz mellett kereken 4,2 ms. Ezeket tehát adottnak vettük.

Amit viszonylag jól (bár grafikus becslést használva, többféle átmenetre) meg tudunk mérni, az a válaszidő. A korábbi tesztjeinkben is alkalmazott nagysebességű videofelvétel módszerét használtuk, amikor is a 960 fps sebességgel felvett képsorozatot 60 fps lassítással lejátszva egy-egy színátmenet (és a két színnek megfelelő szürke-szürke átmenet) ideje viszonylag jól meghatározható. Az overdive-ot a legmagasabb, Extreme fokozatba állítottuk, mivel a tapasztalat szerint a VA paneleknél a nagy overdive nem okoz akkora inverz ghosting-ot, mint az IPS vagy a TN paneleknél.

A zöld-vörös átmenet képe a Neo G9 képernyőjén. A két háttérszín kétféle szürkének felel meg. Amit meg kellett határoznunk, az az átmenet ideje. A képen bejelöltük a kétféleképpen értelmezett válaszidő-értékeket. A nagyobb érték a 0%-100%, míg a kisebb érték a 10%-90% átmenethez tartozik

A 3,8 ms a teljes, a 0%-tól a 100%-ig tartó átmenet ideje, míg az 1,5 ms a gyártók által preferált, a 10% és a 90% közötti időnek felel meg. A 10% és a 90% itt az adott (a zöldnek megfelelő) szürkének a képernyőn mért fénysűrűség-változása, amíg eléri a 90%-ot (azaz esetünkben a szín majdnem vörös lesz). Ez jóval gyorsabb, mint a teljes átmenet, másfelől viszont az utóbbi írja le reálisan a valódi viszonyokat. A nagy overdrive-nak köszönhetően a többi színátmenet is hasonló (bár némileg azért eltérő) GtoG értékeket produkál. Közelítőleg azonban elfogadhatjuk a kb. 1,5-2 ms-os értéket. Összességében 6-7 ms-os teljes bemeneti késleltetésre számíthatunk, ami a világszinten játszó hardcore eSport versenyzőket kivéve (akik továbbra is 16:9-es, TN paneles monitorokat használnak) bárkinek, bármilyen játékhoz kiváló.

A gamer olvasók bizonyára tudják, hogy sok játék nem támogatja még az ultrawide (21:9-es), nemhogy a superwide (32:9-es) megjelenítést, úgyhogy mielőtt superwide monitort vásárol valaki, nézze meg ezt a nagyon hasznos videót a YouTube-on: https://www.youtube.com/watch?v=DNZcx3RHeJY

SDR és HDR

Szót kell ejtenünk az elérhető fényerőről és kontrasztról mind SDR, mind HDR módban. Ha nem HDR jelet kap a monitor, akkor a HDR Tone Maping menüpont ki van szürkítve, ha viszont HDR jel érkezik, akkor a monitor ezt automatikusan érzékeli, és HDR módba kapcsol. Ekkor a menü kétféle lehetőséget kínál fel: a Static és az Active beállítást. Később látni fogjuk, hogy melyiket érdemes használni.

De egyelőre maradjunk az SDR-nél. A specifikáció 420 nit tipikus fénysűrűséget ad meg. Ezzel szemben a mi példányunk a különböző presetekben 596 és 818 nit közötti maximális fényerőt produkál, ami kellemes meglepetés. A legnagyobb fényerőt az Original presetben mértük, a legkisebbet az Entertain-ben, a szokásos játékmódokban pedig 640 és 660 nit közöttit.  Hozzá kell tennünk, hogy a Local Dimming, a Contrast Enhancer, a Dynamic Brightness és a Best Brightness funkciók beállítása mind-mind befolyásolják a fényerőt, a leginkább természetesen maga a Brightness szabályzó, amelyet a legnagyobb értékre állítottunk. A mért maximális értékekhez tartozó említett beállítások: Local Dimming = Off, Contrast Enhancer = High, Dynamic Brightness = Off, Best Brightness Off.

A kontrasztarányt többféle beállításban vizsgáltuk, az alapbeállításból kiindulva. Működő Local Dimming mellett (High beállításban) a műszerünk nem tudta megmérni a statikus kontrasztot, mivel a feketeszint gyakorlatilag 0 nit volt. Local Dimming Off és Dynamic Brighness Off mellett mérhető meg a VA panel valódi statikus kontrasztja, ami 2429:1-re adódott, jól megközelítve a specifikáció szerinti értéket. Bekapcsolt Dynamic Brightness mellett a kapott kontrasztarány 4149:1, és ha még a Contrast Enhancert is High állásba tettük, ez 4251:1-re emelkedett.

A színegyüttfutás és a gamma az Eco alapmódban, a kontrasztnövelő funkciók kikapcsolt állapotában. A mért kontrasztarány 2429:1

A gyári presetek színhőmérsékletével kapcsolatban meg kell jegyeznünk, hogy az Eco, a Graphic és az Original módok kivételével (ezek nincsenek nagyon messze a D65-től) a többi módban rendkívül magas, 9000 K körüli az átlagos korrelált színhőmérséklet, az Entertain módban pedig egyenesen 11000 K, ami, bármilyen szórakoztató tartalmat feltételezve, egyszerűen elfogadhatatlan. Persze ez részben a monitor hardveres eszközeivel (Color Tone, White Balance) szépen korrigálható, szükség esetén pedig a monitor szoftveresen kalibrálható, és akár ICC profil készíthető a „profil-tudatos” szoftverek használatához. A gammának a -3…+3 skálán (ezek csak sorszámok) hétféle beállítása lehetséges, ami több mint elegendő a megfelelő gradációs karakterisztika kiválasztásához.

Ami a HDR-t illeti, a monitor megfelel a VESA DisplayHDR 1000 minősítésnek, és képes a HDR10 és HDR10+ ajánlásoknak megfelelő megjelenítésre. Az alsó fényerőhatár 1000 nit, de ez a készülék a HDR Tone Mapping beállításától függően (Active vagy Static) ennél jóval nagyobb, 1300 nit, illetve 1100 nit fölötti fényerőt produkál a képernyő 10%-ának megfelelő fehér mintán. A nagy dinamikatartományt (az ajánlás szerint min. 20.000:1 egyidejű, képen belüli kontrasztarány) a lokális fényerő szabályozás (Local Dimming) biztosítja, a széles színtartományt pedig a kb. 90%-nál nagyobb DCI-P3 lefedettség.

A színegyüttfutás (szürkeskála) HDR módban is jól beállítható a White Balance menüpontban. Fontos kérdés, hogy a HDR Tone Mapping kétféle választható beállításában a gradációs karakterisztika mennyire közelíti meg a szabványos PQ EOTF függvényt, és ennek következtében a fénysűrűség mennyire követi a kívánatos görbét. A monitor egyik HDMI bemenetére HDR jelgenerátort kötve megmértük ezeket a függvényeket:

Felső ábrák: a PQ EOTF és a fénysűrűség függvénye a HDR Tone Mapping Active beállításában (a mért karakterisztika a szürke görbe). Alsó ábrák: ugyanezek a függvények a HDR Tone Mapping Static beállításában

Látható a fenti ábrákon, hogy bár az elérhető maximális fényerő nagyobb az Active beállításban, de referenciához közelebb van a Static beállítás, azaz a középső és a felső tartomány kevésbé világosodik ki. Valódi mozgókép megnézésekor is kiderül, hogy a középtartomány Active módban kissé túl világos. Mindazonáltal egyéni ízlés kérdése, hogy adott képtartalomhoz melyik beállítást érezzük kellemesebbnek.

Összegzés

Az 57”-es Odyssey Neo G9-es, a fent részletezett, különlegesnél különlegesebb tulajdonságaival jelenleg vezeti a gaming monitorok mezőnyét, még akkor is, ha a hardcore eSport játékosok továbbra is minden bizonnyal 16:9-es, és feltehetően TN paneles készülékeket választanak. Már csak azért is, mert mondjuk a CS:GO játékban (amely pl. szuperwide formátum-kompatibilis) nem lenne etikus 32:9-es monitorral játszani egy 16:9-es monitort birtokló játékossal szemben. Ez a megjegyzés azonban a gamerek túlnyomó többségét nem érinti. Hozzá kell tennünk még azt is, hogy a Neo G9-esen a 17-29” mérettartományban 4:3-as, 16:9-es, 16:10-es és 21:9-es formátumok is kiválaszthatók.

Ez a készülék amúgy, éppen a szuperszéles formátum (és nem mellesleg a hatalmas felbontás,és a nagy és dinamikus frissítés miatt) valóban fantasztikus játékélmény nyújt. HDR-ben is kiváló, mind az 1000 nitet meghaladó fényerőt, mind a nagy dinamikát és a széles színteret tekintve – gyakorlatilag a HDR10 és a HDR10+ követelményeket túlteljesítve.

Kevés szó esett arról, hogy méreténél és szélességénél fogva a monitor kiválóan alkalmas a termelékeny munkára is, hiszen egy felületen egyesíti két különálló 32”-es és 4K-UHD felbontású monitor felületét, azaz sok ablak nyitható egyszerre, ugyanazon a képernyőn. Ez a színkritikus munkánál (videoszerkesztés, fotószerkesztés, nyomdai előkészítés) különösen jól jön, mivel két külön monitor képét ritkán sikerül teljesen egyformára beállítani.

Értékelés

Ami tetszett

• Meghökkentően tetszetős és látványos design, 1000R képernyő-görbület
• Mini LED háttérvilágítás a lokális fényerő-szabályozáshoz (nagy képen belüli kontraszt)
• VESA DisplayHDR 1000-es minősítés, HDR10, HDR10+ megjelenítés
• SDR-ben is óriási fényerő
• Minden feltétel megvan a gördülékeny játékhoz (Dual 4K-UHD felbontás, 240 Hz max. frissítés, dinamikus frissítés, alacsony válaszidő)
• Széles színtér, szép és élénk színek
• A legkorszerűbb DP és HDMI portok

Ami kevésbé tetszett

• A menükezelés kicsit kényelmetlen
• Bár a local dimming zónaszáma elég nagy, még mindig nem elegendő a kis fényes képrészletek fényudvarának teljes megszüntetéséhez
• A Game módok (és néhány másik preset) gyári színhőmérséklet-beállítása élvezhetetlenül magas, beállításra szorul